Mióta egyetemista vagyok, nehezebb részt venni azokon a pesti programokon, amiken szinte már hagyományos a részvételem. Jelen esetben a Deák Diák ballagási előadásáról van szó. Csak a pénteki alsós előadás jöhetett szóba, úgyhogy oda mentem. A szokásos puszi-pacsival, spanolással. A rosszabb az volt, hogy minden második ember kérdezte a Káptalanfüredet, és nem felemelő mindig elutasító választ adni...
A műsorok minőségiek voltak, az ások kifejezetten mélyenszántó gondolatokkal jöttek elő. A tanárok a szokásos doktorozással fogadtak, nem is mertem előadni, hogy milyen retekül állok vizsgaügyileg. Rita nénivel tudtam egy kicsit értelmesen beszélni, telefonszámot cseréltünk, aztán el is tűnt.
Aztán megint a mumusok...
XOXOXOXO (puszik és ölelések angol módra)
D.
