Végre-végre otthon!
Nem volt az olyan régen, mégis mint aki Robinsonként újra az ismerős partokat pillantja meg. Persze üdítő lett volna kedvező hírekről beszámolni, de ez még mindig nem adatik meg. Kérdés: MEDDIG???
Meg nem tudnám mondani, hol és mikor rontottam el pontosan. Olyan, mintha valami láthatatlan, majdnem érezhetetlen erő visszatartana attól, hogy valami maradandót alkossak. Oké, a rossz bizonyítványt/indexet sosem lehet elég jól megmagyarázni, de most nem is akarom. Csak ilyen még sosem volt. Most is úgy tűnt, hogy minden az elfogadhatón belül megy és erre bumm! - egy pillanat alatt semmivé foszlott és ez a semmi egy ideig tartós maradt. Ennyit erről.
Kriszti váratlanul felhívott és egy pár percen keresztül bajtársias együttérzés volt a levegőben :-) Ott, a szobában, egyedül, segítség nélkül - cafatokra tépne, úgyhogy jókor jött.
Maradtamalázatosalárendeltje
D.
