Ma nem volt órám, nyugodt lélekkel keltem fel későn. Az idő rosszra fordult, ezért a szobámban maradtam. A nap fénypontja volt a menetrend szerinti két órai kiülés a főtérre. Mindig a dzsámihoz vezető nagy lépcső jobb tövében szoktam helyet foglalni. Aztán találkoztam egy lánnyal a pécsi négyes közösségből (Monyinak már futólag bemutattam a zarándoklaton), aki elmondta, milyen botrány volt a múltkori eucharisztián. Hogy a pap begőzölt és a püspökhöz rohant és hogy innentől nincs kenyér, csak ostya. Meg hogy meg lesz rövidítve a mise néhány része.
Aztán oda jutottunk, hogy ő miért nem énekel kántor létére. Hirtelen elpattant valami és a végén nem túl lovagiasan ott hagytam, mert elég csúnyán összekülönböztünk. Most emiatt nem vagyok jó bőrben, gondolom ő sem. Nem így kellett volna alakulnia.
Én még emésztem az eseményeket, nektek a legjobbakat.
D.
