Végre megint blogolás a kényszerpihenő után - kábé másfél napig nem volt internet a kollégiumban, úgyhogy csak most tudok rendesen írni - de nincs kedvem ünnepelni.
Az anatómiatudás kedvéért éjszakáztam, s ő hűtlen szerelmes módjára mégis elhagyott, üres fejjel pedig nehéz jól teljesíteni.. Ritka rossz produkciót sikerült előadnom, a két nullás tehát borítékolva. Túl gyorsan suhantak el a vetített képek, amikről kérdéseket tettek fel. Nekem több idő kellett ahhoz, hogy felidézzem az anyagot és előhúzzam azt, amit kérdeztek. Ebből az lett, hogy a teljes neveket ritkán sikerült leírnom, fél megoldásokat pedig nem fogadnak el, tudvalevő. A végén pedig elfelejtettem aláírni a papírt, úgyhogy elő kellett kerestetnem a felügyelőkkel a feladatlapomat és aláírni utólag. Nem gáz kicsit sem..
Most már örülök, hogy magam mögött tudhatom ezt a hetet. A sok kicsi most már sokra ment, egy napot sem bírtam volna ki tovább hétvége nélkül. Sokat kellett a tárgyakkal foglalkozni, a városba kimenni meg nem sikerült. Végig zárt helyeken voltam - szoba, laborok, előadók - és péntekre már bezizzentem ettől. A földönkívülieket meg végképp nem értem, ez is kezdett hazavágni.
Keddtől elkezdek boncolni. Egy két és egynegyed órás foglalkozáson 10 ember dolgozik egy tetemen, mindenki a saját testrégióját fogja nyiszálni. Én hasoldalon a tenyeret kaptam, hátoldalon pedig a delta-felkar-könyék területet. Azt mondják, a tenyér különösen nehéz. Amikor majd számon kérik, akkor 27 különböző képletet kell majd megmutatnom szépen (a szó szoros értelmében) kidolgozva. Nem is gondolná az ember, hogy annyi minden fér bele a kezébe.
Aztán elkezdődik az orvosi kommunikáció gyakorlat is. Nem tudom, hogy mit lehet ott csinálni, biztos trükköket tanulunk, amikkel megnyerjük a beteg rokonszenvét, pontosan nem tiszta. Persze majd kiderül, hogy az a hozzáállás-beszédkészség, ami szerintünk yo, az nem az, és majd ők megmondják, hogy hogyan kell jól csinálni.
Orvosi kommunikációra gyúrási lehetőség van máshol is. Ha elfogadják a jelentkezésemet, akkor holnap délelőtt a Gyermekklinikán a gyerekeknek tartott orvososdizásban is részt veszek. Teddy Maci Kórháznak hívják ezt az eseményt és a beteg gyerekeknek játékos orvosos foglalkozásról szól. Legalább kipróbálom, hogy értek-e a gyerekekhez vagy inkább patológus leszek. Most még a gyerekek felé billen a mérleg nyelve..
A rabló, a sárkány, a boszorkány, majd eldöntöm, ki győz.
Jóccaka
D.
