Végeredményben ma értem vissza a koleszba, mert fél egyig tartott a Mozaik nevű patinás helyen történő kis összejövetel, ami inkább sztorizgatás volt, mint ivászat. Két üveg sör becsúszott, de ennyi nyugodt szívvel megengedhető, azt hiszem. Így egy kicsit változatosabbá tette az életemet, mert kiszabadultam a megszokott kolesz-suli-bolt-Székesegyház négyszögből és máshová is elnéztem :)
Depresszív péntekünk első előadásán lehetett feliratkozni az ápolástan gyakorlatra, amit csak egyszer kell lenyomni. Gondoltam, hogy nem rossz, ha hamar túl vagyok rajta, úgyhogy már hétfőn benézek a Belklinikára Ferkóval, egy 5. csoportos haversráccal, mert ő is akkorra írta be magát.
Epidemiológia után azonnal buszozás Kertvárosba, mert 3 órás (!!) orvosi kommunikáció gyakorlatunk volt. Ebből kettő lesz összesen. Kicsit olyan csoportterápiás jellegű volt, körbeülős, sok beszélgetéssel, kérdésboncolgatással. Megnéztünk egy 7 perces kisfilmet a kommunikációs hátrányokról, fogyatékosságokról. Voltak benne süketek, süketnémák, vaknémák és autisták is. Talán még soha nem gondoltam ennyire bele abba, hogy az autisták hogyan kommunikálnak, milyen gátlásaik vannak vagy épp nincsenek, mi játszódhat ilyenkor bennük, meg ilyenek. Ezt például szívesen boncolgattam volna, de persze erre nem került sor. A gyakorlat vége ellaposodott, aztán lecsorgott.
Még utána egy tenisz levezetésképpen, nem is volt rossz. Féltem, hogy baj lesz a karommal, de ma már tenisz után is majdnem teljesen tünetmentes voltam. Hétfőn akkor megint kondi lesz, talán okosabban választom majd meg a gépeket és az izomcsoportokat, amikre rámegyek.
Már annyiszor terveztem, hogy írok a kedvenc idősebb unokahúgomnak, mert kérdezősködött pár hete felőlem - de mindig elfeledem. Majd a hétvégén két anatómia-blokk közt sor kerülhet rá. :)
Szép álmokat, földi halandók
D.
